Készíts busót!
hétfő, február 11, 2013
Talán már mindenki hallott a mohácsi Busójárásról, mely 2009 óta az Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének is része lett. Magyarországon talán ez a legnagyobb téltemető farsangi népszokás, melyre évről évre több tízezer vendég látogat el. Első pillantásra kicsit ijesztőek a hatalmas, bundába, félelmetes álarcba öltözött busók, főleg a gyerekek számára. De közöttük járva kiderül, hogy barátságosak, a gyerekeknek cukrot osztogatnak, megsimogatják őket, hogy eloszlassák félelmüket a néha felnőtt szemmel is ijesztő maskarákkal szemben. Ha nem sikerül elutazni személyesen a Duna parti kisvárosba, készítsünk otthon busóálarcot! Ha pedig részesei voltunk az eseménynek, a gyerekek valószínűleg szívesen mesélnek majd róla, ha nem is szóban, de rajzban, alkotásban.
Busóbáb papírzacskóból
Nem kell hozzá sok minden, csak egy kisebb papírzacsi, amit a gyerekek kényelmesen a kezükre tudnak húzni és némi maradék színes papír, no meg rafia, vagy fonal a bajusznak. A sablon alapján megrajzolt részeket kivágjuk és felragasztjuk. A rafia-bajuszra csomót kötünk és így ragasztjuk fel. A busóálarc hagyományos színei a fekete, fehér, piros, barna, így ha hűek akarunk maradni az igazi álarcokhoz, ezeket a színeket használjuk.
Busóálarc papírmaséból
Az alábbi maszk újságpapírcsíkok és tapétaragasztó felhasználásával készült, de előtte készítettünk agyagból egy busóálarc-formát, amit folpack-kal fedtünk be, erre aztán felragasztgattuk a ragasztóba mártogatott papírdarabokat. A legfelső papírrétegnél fehér papírdarabokat használtunk, hogy a festés alatt még véletlenül se üssenek át az újság betűi. 3-4 nap száradás után jól megkeményedett, így temperával nagyszerűen lehetett festeni. Természetesen ugyanilyen módszerrel bármilyen más álarcot is készíthetünk.
Rajzolás, festés, zsírkrétarajz
A gyermeki élmények feldolgozásának egyik legnagyszerűbb módja a megélt események ábrázolása akár rajz, akár festés formájában. Jó, ha a gyerekeknek mindig van lehetőségük a nap folyamán arra, hogy papírt, ceruzát, zsírkrétát ragadjanak és az ábrázolás segítségével "elmeséljék" akár pozitív, akár negatív élményeiket. Az életkor előrehaladtával egyre felismerhetőbbé, egyre részletesebbé válnak a figurák. Soha ne javítsuk ki a gyerekeket, ha nem pont valósághűen rajzolnak, festenek, hiszen éppen ez az alkotás lényege: ők még azt rajzolják le ami őket a legjobban érdekli (lehet, hogy számunkra az egy jelentéktelen részlet) és úgy ábrázolják a szereplőket, az eseményeket, ahogyan az az ő fejükben szerepel. Lehet egy ló piros, zöld, szárnyas, vagy éppen szarvakkal rendelkező - hiszen a mesében, a képzeletben minden lehetséges. Idővel majd kialakul az igény a gyerekekben is arra, hogy minél inkább a valósághoz hasonlítson az alkotásuk, de az óvodás években erre még nem kell törekedni. A lényeg, hogy minél többfajta, változatos technikát ismerjenek meg, hogy szívesen és bátran fogjanak hozzá a vizuális tevékenységhez, mely által az élményeiket, érzéseiket feldolgozhatják.
Ha többet szeretnél tudni a busójárásról:
0 megjegyzés